Úgy döntöttem, hogy körüljárom kicsit a témát, mert bár a legtöbb igazi otakuhoz képest relatíve kevés animét láttam még, általánosságban véve foglalkoztat a címet adó kérdés. Elmúltak már azok az "ez van, ezt kell szeretni" idők, amikor a tévében még csak Dragon Ball + Z és Sailor Moon mentek (amiket egyébként el is kaszáltak szépen a befejezésük előtt, állítólag mert olyan dolgokat mutattak be, amik a hazai szemléletbe nem fértek bele, "nem voltak gyerekeknek valók"). Később már jött pár egyéb anime is, de nyilván a mentalitás, hogy ez a médium kisiskolásoknak szól – nem változott sokat, Crunchyroll még nem volt, az internet is csak szép lassacskán szivárgott a panelházakba, a betárcsázós modemeken keresztül. Ezeknek az időknek vége, ma már a bőség zavara a legnagyobb probléma, ha dönteni szeretnénk, hogy milyen anime "vegye el szüzességünket".

Japánon kívüli emberek körében azt szokás animének nevezni, ami Japánban készült, minden más animáció "rajzfilm", de az, aki Japánban él nem tesz így különbséget, a Disney mesét is animének hívja. Így, ha ott élnél, neked az Avatar: The Last Airbender-t ajánlanám, tekintve, hogy a valaha készült egyik legjobb animációs sorozat és túlzó erőszak-ábrázolás nélkül hoz egy magas szintet, első osztályú karakterfejlődéssel. De ha ezt olvasod, jó eséllyel nem ott élsz, és földieknek ideális gateway-animeként leggyakrabban a Fullmetal Alchemist: Brotherhood-ot szoktam felvetni, ami bőven megállja a helyét a topon. Sikerének és választásomnak számos oka van.

A méret a lényeg

Az átlag anime egy-két évadból áll, évadonként 12-24 részből, minimális eltéréssel, az epizódok egyenként ~24 percesek, akadnak azonban, főleg a shounen (első sorban kiskamasz közönségnek szánt, koruk-beli főhősök kalandjait, küzdelmeit nyomon követő történet) zsáneren belül olyanok, amik 100-300 feletti epizódszámmal büszkélkedhetnek, a leghosszabb és egyik legismertebb pedig a mai napig futó One Piece, aminek jelen cikk publikálásakor 894 epizódja tekinthető meg (+ a filmek).

12 részessel talán nem érdemes kezdeni, hiszen az nagyjából egy rendkívül hosszú film vagy rövid filmsorozat terjedelme és könnyen előfordulhat, hogy az ember kevesli amit kap, ha meg nem is kerek, akkor várhat a folytatásra ki tudja hány évet. Olyannal sem igazán érdemes nyitni, aminek a megnézése hetekig, hónapokig eltart, hiszen még a legjobb shounen szériáktól is elmehet egy időre a kedvünk, főleg, ha annyi bennük a filler (üresjárat, a lényegi cselekményt előre nem mozdító epizód, ami nem a forrásanyagból lett átemelve), mint a Naruto-ban, vagy a Bleach-ben. A Fullmetal Alchemist: Brotherhood, a maga 64 epizódjával ideális terjedelmű.

Mennyi betekintést enged az anime világába?

Az animében is fontosak a zsánerek, vannak a már említett shounenek, vannak a seinenek (a fiatal felnőtteket célzó művek) slice of life-ok (életszerűbb, hétköznapi helyzetekkel, iskolai románcokkal és hasonlókkal operáló), sport animék, isekai-ok (az általában lúzer srác főhős átkerül egy másik, leggyakrabban varázslattal teli fantasy-szerű / középkori jellegű világba), akadnak yuri és yaoi (leszbikus és meleg témájú), mecha, dráma, vígjáték, ecchi (erotikus) és még sok egyéb zsánerű művek, illetve ezek keverékei. A legtöbb anime számos ilyen műfajt vegyít magába, az ideális gateway viszont majd' mindben, amihez köze van, jó, vagy kiemelkedő. Az FMA: Brotherhood első sorban shounen, ugyanakkor a kalandon és az akción túl vegyül bele némi dráma, horror, románc, humor és filozófia is, mindezek pedig nem mennek egymás kárára, harmonizálnak. Olyan shounenekhez képest, amik megdőlnek a fiú karakterek és célközönség felé, ez számos érdekes és személyiségében színes nő / lány karaktert is tartalmaz.

Mivel van megtöltve?

Fontos a kidolgozott sztori, kellenek a nem kevésbé kimunkált karakterek és a következetes jellemfejlődés. Fontos, hogy a világ, amit bemutat, fokozatosan épüljön ki és ne érződjön összecsapottnak. Az FMA: Brotherhood hőseit és antagonistáit szinte kivétel nélkül élvezetes nézni, a szálak olykor különválnak, de nyomon követhetőek maradnak, pár recap epizódot leszámítva, (amiben a sorozat számot vet az addigi történésekkel), egyetlen filler rész sincs (na jó, az első epizód mondjuk, de az a foreshadowing miatt emeli a hatást). A történet pedig elég rejtélyt és fordulatot tartogat számunkra ahhoz, hogy cseppet se találjuk unalmasnak: Edward és Alphonse Elric, két fiatal testvér útját követhetjük nyomon, világuk egy olyan hely, ahol az alkímia a legbecsesebb tudományok egyike, és amit az úgynevezett: Állami Alkimisták fegyveresítettek is. Itt keresik a testvérek a Bölcsek Kövét, hogy annak segítségével helyrehozzanak egy még évekkel azelőtt elkövetett végzetes hibát és visszaszerezzék amit elvesztettek: (egyikük néhány végtagját, másikuk egész testét). Az úton azonban rengeteg akadállyal és kihívással találkoznak, egy sötét összeesküvés szálai pedig lassan szövődnek a háttérben. Az FMA: Brotherhood sok társával ellentétben szól is valamiről.

Hogyan van tálalva?

Az animáció bár már tíz éves, még ma is megállja a helyét, az angol szinkron minőségi (a Magyart inkább ne említsük, ugye, "Ál"? ... brrrr), King Bradley karakterének hangját például a már elhunyt Ed Blaylock adja, ami hidegrázósan jó és a szerepben való alakítása pályafutását tekintve is a legemlékezetesebb tőle. A zene pedig varázslatos, néhol kifejezetten Waltz-jellegű, máshol izgalmas és összességében rabul ejtő.

Akadnak még szempontok, amik egy bejáratott anime-rajongó szemében fontosak lehetnek, ilyen például az, hogy mennyire jó adaptáció. A Brotherhood ebben a tekintetben is kiemelkedő, bár nem tökéletes adaptáció, az alapanyaghoz rendkívül hű marad, ami jelen esetben azért számít, mert a manga úgy, ahogy van: remek. Az ezen sorozatot megelőző, 2003-as, simán csak Fullmetal Alchemist nevet viselő változat is közkedvelt, bár ott a rajzokon meglátszik a 6 évnyi differencia, az elején sok a filler, "csak" 51 epizódos, és amit hűen adaptál, abban sűrűbb. Aki imádta a Brotherhoodot, azt érdekelheti, mert szolgál némi extra kontextussal a karakterekhez, csöppet talán mélyíti is azokat.

De mi a helyzet azzal, akit az ilyesmi nem vonz?

Na igen... Akadhatnak köztetek bőven olyanok is, akik valami rövid, komolyabb hangvételű műre vevők, ők nyugodtan olvassák el az "Egy csendes hang" nevezetű cikkem, vagy vessék figyelő szemeiket a klasszikusnak számító és megrendítő: Szentjánosbogarak sírjára, esetleg az I Want to Eat Your Pancreas-re.

Ha valakik lassabb folyású, vagy filmnél hosszabb terjedelmű dráma animére vágynak, azoknak ott a 3-gatsu no Lion, vagyis a March Comes in Like a Lion sorozat (amihez hasonlóan finom ecsetvonásokkal megfestett mű a Showa Genroku Rakugo Shinju, de kezdésnek mégsem ezt javallom), ott a jazz-es témájú és hangulatú Kids on the Slope, vagy a lelket egy sötét, de tartalmas teadélutánra invitáló, misztikus-folklór Mushi-shi sorozat.

A rejtélyek és krimi kedvelői nyugodtan elmerülhetnek az ERASED-ben, vagy a Monster-ben, esetleg a The Promised Neverland eddig kijött, első évadában, aki pedig kifejezetten komplex animét keres, annak ott a Steins;Gate széria, vagy az elme-párbaj kategóriában verhetetlen Death Note.

A kawaii (cuki) és nevettető dobozból telitalálatnak számít a Miss Kobayashi's Dragon Maid, vagy a Nichijou, esetleg az idol-bizniszt kifigurázó Zombie Land Saga.

Ha pedig a történet mellett a romantika sem utolsó, kötelező a Your Name., illetve ajánlott a Toradora!, vagy a Violet Evergarden, de a mulattató és eszes Kaguya-sama: Love is War is szóba jöhet.

A jelenleg is futó shounenek közül rendkívül népszerűségnek örvendő Mob Psycho 100-al, vagy The Seven Deadly Sins-el nehéz mellényúlni. Ebből a kategóriából még közkedvelt a My Hero Academia, de sokan az Attack on Titan-t is ide sorolják (ezt én azért idősebbeknek javallom).

Akik borúsabb világképet, még emészthető filozófiát és hozzá tekintélyes mennyiségű akciót szeretnének, azok már kezdhetik is az Akira filmet, a Ghost in the Shellt, vagy a Psycho-Pass-t. Akik a családdal, gyerekekkel ülnének neki egynek, azok válogassanak kedvükre a legtöbb Ghibli-film közül, pl.: Totoro, Chihiro Szellemországban, Nauszika.

Akiktől pedig olyan távol áll az anime, mint Makótól Jeruzsálem, és az erotika meg az altesti poénok mennyiségén mérik le a minőséget, hát ne csüggedjenek, mert a Prison School-t nekik találták ki!

Annyi és annyiféle anime létezik, hogy ízléstől és korosztálytól függetlenül mindenki kifoghat legalább egyet-kettőt, ami a szívéhez nő. Ti miket ajánlanátok azoknak, akiknek még egy sem került terítékre? :)