Első poszt és semmi különleges. I shit you not! Eljött a nagymosás ideje. A napokban berendeltem a fél aliexpresst (az olcsóbbik felét), hogy csillapítsam mérhetetlen vágyamat az anime-bizbaszokra. Lesz új Steins;Gate egérpadom, ami az egész asztalt lefedi, lesznek anime posztereim az ajtóra, egy menő Kill la Kill Senketsu póló és Koro Sensei pénztárca (mert ami van, már kezd teljesen szétjönni). Bedobtam a kosárba néhány fürdőbombát is, kíváncsi leszek milyen hatást adnak.

(Best girl Uraraka)

A mangákat egy picit szüneteltetem, mert elég borsos az áruk, de a jelenlegi gyűjteményem így fest:

Online olvasok most csak mangát, a Wolf Children-t, ami filmben is a kedvencem az adott rendezőtől (bár rossznak a The Boy and the Beast-et, a Mirait illetve a Nyári háborúkat sem tartom, Az idő fölött járó lány pedig hasonlóan remek lett).

A Wolf Children egy szép, szomorkás, szívhez szóló történet egy megözvegyült nőről és két gyerekéről akiket a kíváncsi szemektől távol próbál egyedül nevelgetni, mert hát az apjuk révén félig farkasok is. Sem Yuki és Ame élete, sem az anyjuké nem könnyű időnként, az identitás, az otthon és biztonság, a gyerekkor, a szeretet és elengedés témáit remekül kezeli a film, nyilván első ránézésre a furryknek egy nagy favoritja, de szerintem sok lmbt+ ember könnyen azonosulhat a sztorival, karakterekkel, főleg aki interszex. Lehet, hogy a mangát beszerzem majd pár hónapon belül, a figurákat nem, mert bár szépek, némelyik 130 000 ft körül mozog, az olcsóbb is 25 000, és hát játszani nem fogok velük, gyűjtésbe nem kezdek, mert minden pénzem rámenne, így meg drága mulatság, hogy csak a polcon porosodjanak.

Nem is tudom, hogy idén olvastam-e már valami regényt. Szerintem még nem, csak mangákat. Lehet újra előveszem Viantól a Tajtékos Napokat, megjött hozzá a kedvem (vagy talán egy-két Jean-Saul Partre kötethez? Hm...). Erre a hónapra sikerült elvileg kibuliznom egy teljes hét szabadságot, és ha találok rá jelentkezőket ismerőseim körében, örömmel megyek el velük vizicsúszda élményparkba, társasjáték klubba, meg akár kirándulni is egyet. Balatoni nyaraló valami ismerős révén rendszeresen szóba kerül, de amolyan Woolf-i világítótoronyként, ami a fránya rokonok miatt mindig elérhetetlen ábránd marad, nyomorgós kempingre nem szívesen költenék idén, más szállás meg ami vízparti elég drága tud lenni, és ha csak egy barátom jönne, aki szokott, azt hiszem nem lenne annyira buli az élmény, mint ha nagyobb társaságban töltöm ezeket a napokat. Persze, most nincs állandó társaságom, akik együtt is szívesen és rendszeresen töltenek el időt, így külön-külön kell összecsődíteni az embereket. Ez a legkönnyebb, ha szülinapi bulit tartok, mert akkor el lehet engedni magunkat, és még a beöltözésben is benne vannak páran, de legutóbb túl jól sikerült a pre-Infinity War party, és hiába volt jelen egy female Thor, egy Fekete Párduc, egy Gamora, egy Fekete Özvegy, egy Megtorló és egy Doctor Strange is, a rendőrséggel nem tudtuk felvenni a harcot, így a régi jó kis apartmanban már nem lesz több szülinap. A nagy részegedésre valahogy nem is vágyom igazán. Majd kitalálok valami kreatívat, hogy akkor is jól érezzük magunkat, ha valamiért csak ketten, vagy hárman leszünk idén és nem lesz hangos zene, nekem az adja az élményt, ha mindenki jól érzi magát körülöttem, és nem csak egy "kellemes kis délutánról" van szó.